Tolsztoj 1873-1877 között írta meg második nagyregényét, a Háború és béke befejezése után.Az Anna Karenina keletkezése előtt történelmi tanulmányokban mélyült el az író, főleg I. Péter kora ragadta meg figyelmét, s foglalkozott e korból származó regény megírásnak ötletével. Azonban ugyancsak lekötötte ezidőtájt Puskin művészete, újraolvasta a költő főművét, az Anyegint és hatott rá egy találkozás Puskin lányával, Maria Alekszandrovna Hartunggal, akiről főhőse külsejét rajzolta meg.Irodalmi tapasztalatai mellett egy tragikus esemény is felkeltette Tolsztoj érdeklődését: 1872-ben Jasznaja Poljanatól nem messze egy asszony tehervonat alá ugrott, mivel szerelmi csalódás érte. Tolsztoj ekkor a baleset színhelyére utazva saját szemével látta a halott, összeroncsolt nőt, mely sokáig nyomasztó élmény maradt emlékezetében. A mű témáját tekintve a nagy, de a társadalom szemében törvénytelen szerelem rajzát adja. Egy férjes asszony sorsa rajzolódik ki a műből, aki a teljes élet után vágyakozik. A főhős, Anna Karenina otthagyja boldogtalan házasságát és követi fiatal arisztokrata szerelmét, Vronszkijt. A szerelmi regény társadalmi regénnyé növekszik, Anna Karenina a társadalom erkölcsének nyomása alatt, a kiközösítés hatására és Vronszkij elhidegülése után a vonat alá veti magát.
